Jóból még jobbat – 3. rész: A téglafal mizéria

Az előző bejegyzésekben belekezdtem az otthonom bemutatásába, írtam arról, hogy mik voltak a körülmények, a koncepció, és hogyan alakult át a konyha. Ha kíváncsi vagy, itt olvashatod vissza a korábbiakat.

Most haladunk is tovább az amerikai konyhás nappalival, azon belül is az étkező és a nappali fő attrakciójával, a téglafallal. Tudom, hogy ez nem egy újkeletű téma, de gondoltam hasznos lehet, ha megosztom veletek a saját tapasztalataimat.

Előljáróban a már bemutatott konyháról és a következő bejegyzésben bemutatandó étkezőről

Milyen kérdések merülhetnek fel téglafal tervezésekor

Mi is az a bontott tégla

A téglafal évek óta nagy szerelem volt nálam, így a lakás tervezésekor ez is felkerült a ‘wishlist’-re. De jött is egyből a dilemma, amit érdemes ilyenkor alaposan átgondolni: milyen is legyen a tégla? Elkezdtem jobban beleásni magam a témába és egyre tanácstalanabb lettem. Ha eredeti téglát szeretnél, azaz olyat, ami bontásból marad meg, az a legautentikusabb. Vannak kisméretű (25×6×2-2,5 cm) és nagyméretű (30×7×2-2,5 cm) téglából vágott szeletek. Egyre több cég állt rá kifejezetten ennek az igénynek a kielégítésére. Sok helyen a nm árban már benne van az, hogy ők kb. 1,5 cm-es (vagy igény szerinti vastagságra) felszelik, esetleg le is tisztítják. Ám jobb ennek is rendesen utánajárni, mert van, ahol mindenért plusz árat számolnak fel, ami jócskán meg tudja dobni az anyagköltséget.

Ezután jött a következő dilemma: belső vagy külső szelet legyen? Ez azt takarja, hogy egy egész téglából értelemszerűen 2 külső szelet jön ki és pár belső szelet. A külső a szebb, rusztikusabb, és mivel kevesebb “termelődik” belőle, így a drágább is. A belsők a vágás miatt simák, egyenletesek, inkább modern enteriőrben mutatnak jól.

A téglafal egyaránt lehet modern és rusztikus enteriőr éke (Kép: Pinterest)

Továbbá nem mindegy a tégla színe sem: lehet élénk vöröses, vagy fakó vörös, vagy akár sárgás is. A választás attól függ leginkább, hogy hova szánod és milyen hatást szeretnél elérni. Az egyre több infótól egyre csak gyűltek az opciók és a kérdések. A bőség zavara…

Aztán azzal is számolni kell, hogy jócskán van súlyuk, így egy olyan épületnél, ahol esetleg statikai gondok lehetnek, nem mindegy, hogy hány száz kg-t pakoltatsz fel még pluszban a falakra.

Alternatív megoldások: a dekor tégla

Jött a felvetés, hogy mi lenne ha nem bontott, szeletelt tégla lenne, hanem dekor tégla? Ezek olyan falburkolatok, amik az eredeti téglát imitálják. Spéci eljárással betonból vagy egyéb anyagból készülnek, ám jóval könnyebb szerkezetűek mint maga a beton vagy a bontott tégla. Színezettek, így jóval többféle árnyalatból lehet választani, mint az eredetinél. Általában fagyállóak, valamint nem igényelnek impregnálást. Az ár viszont itt is elég széles sávon mozog, sőt még szélesebben, mint eredeti társai.

Minél kopottasabb, annál szebb (Kép: Pinterest)

További költségek és nehézségek, amikre elsőre nem biztos, hogy gondoltál

Attól függetlenül, hogy bontott vagy dekor tégla mellett döntesz, a felrakás költsége nem áll ott meg, hogy nm ár plusz a burkoló díja. Hozzá kell még számolni a fal előkészítéséhez és a felrakáshoz szükséges anyagokat, mint pl a csemperagasztó, fuga, tapadóhíd, valamint eredeti téglánál az olaj, amivel leimpregnálják.

És van még egy (sokadik) dolog, amit számításba kell venni, ha a bontott tégla mellett teszed le a voksod. Mégpedig a ‘hogyan jut el a telepről a lakásba’ problematika. Ez így elsőre banálisnak tűnhet, de ha nem bővelkedsz bicepsz bajnok ismerősökben, ezt is meg kell oldanod valahogy. Elég sok helyről kértem árajánlatot, ahol lehetett ott szállításra és kivitelezésre is. A legtöbb helyen nem foglalkoznak kivitelezéssel. Ok, no para, kerítünk burkolót. A legtöbb helyen viszont szállítással sem foglalkoznak. Ez azt jelenti, hogy kocsival kell kimenni érte, és általában ezek a telephelyek nagyon nem a belvárosban vannak. Igaz tiszta retek lesz a kocsi, és csak imádkozol, hogy megsajnáljanak és bepakolják neked. Vagy, éppen plusz x ezer ft-ért kiszállítják, ritka esetben a burkolást is megcsinálják, de hogy a kocsidból, vagy az ő platójukról hogy jut fel pl. a lift nélküli épület 4. emeletére, az már rejtély. Mert hogy nem viszik fel. De még plusz pénzért sem!

Megszületett a döntés

Inspirációs kép arról, hogy milyen összhatást szerettem volna elérni a fehérre festett téglafallal (Kép: Pinterest)

Szóval, hosszas tanakodás, számolgatás, több “verzió lefuttatása” után a könnyű szerkezetű, bontott téglára hajazó falburkolat mellett döntöttem. Mindenképp fehér falakat szerettem volna és csak pár falszakaszt akartam téglával megbolondítani, hogy legyen valami kis izgalom, textúra, persze szigorúan fehérre festve. Egy olcsóbb kategóriás terméket választottam végül, mondván, hogy lefestve mindegy milyen az eredeti színe.

A dobozok felnyitásakor az a kellemes meglepetés ért, hogy a téglák sokkal csinatosabbak voltak élőben, mint a képeken, így erőteljesen elgondolkoztam, hogy lefestessük-e. Végül arra jutottam, hogy megnézzük milyen feltéve, a festőket amúgy is csak ezután vártuk.

A 1,5 cm-s fuga a standard, lehet ennél nagyobb is, kisebbel viszont nem mutat jól
Fugázás után már láttam, hogy nem lesz ez fehérre festve

A kivitelezés

Eleinte volt egy olyan elvetemült gondolatunk, hogy mi tesszük fel a téglát, de szerencsére hamar letettünk róla. Amikor a burkoló javaslatára időtakarékosság címszóval szabad perceinkben nekiálltunk a burkolandó falfelületeket előkészíteni és lekaparni a festék. beláttuk, hogy kb. sose végeztünk volna az egész művelettel. Csak ez a kapirgálás, úgy, hogy ketten csináltuk, és nagyjából 2 x 7 nm-nyi falfelületről beszélünk, egy nagyon hosszú, nagyon intenzív napunkba került. A lényeg, hogy a felhelyezés eléggé maszatolgatós, szöszölgetős, kosszal járó és időigényes folyamat, nem biztos, hogy jól jársz ha te magad esel neki.

Nálunk az is nehezítő tényező volt, mint utóbb kiderült, hogy nem egyenesek a falak, ami végképp extra precíz munkát követelt meg a burkolótól. Így is kb. másfél hétig ügyködött nálunk, nagyon alapos és szép munkát végezve. A különböző méretű és árnyalatú téglák látszólagos összevisszasága is akkor néz ki jól, ha precízen meg van komponálva, és ehhez is érzék kell. Végül annyira jól mutatott feltéve a tégla, hogy nem festettük le őket fehérre, hanem hagytuk saját valójukban pompázni.

A téglafal megteremtette a kívánt rusztikus hatást

Úgy látom ez a tégla topic hosszabbra sikerült, mint terveztem, de ha már belekezdtem, gondoltam minden tapasztalatot megosztok veletek, ami hasznos lehet.

A következő bejegyzésben még több kép jön a már berendezett állapotról, de ha addig nem tudsz várni, ITT találod az összes képet.

Ha nem akarsz lemaradni a folytatásról, kövess Facebook-on és Instagram-on!

Megosztás