Ebben a bejegyzés sorozatban a saját otthonomat mutatom be nektek. Az ötlet onnan jött, hogy a lakás ősszel Otthon és Kert magazin címlapjára került. Így arra gondoltam érdekes téma lehet, hogy milyen is a suszter cipője.
Az előző részekben írtam arról, mi volt a kiindulópont, a szempontok, mi adta az amerikai konyhás nappali megálmodásának vezérvonalát, vagyis mi volt a gomb a kabáthoz. Hogyan újult meg a konyha nagyobb rombolás nélkül és milyen kérdések merültek fel az étkező és a nappali 1-1 falszakaszát borító téglafal tervezésekor. Az előző részeket ITT tudod visszaolvasni.
Most pedig folytatom is az étkező többi részével, azon belül is a saját tervezésű és kivitelezésű, valamint felújított bútorokkal!
Régi darab, új külső
Nem akarom elvinni az oldalt semmilyen DIY mozgalom felé, viszont, mivel sok mindent mi magunk készítettünk el, alakítottunk át a lakásban, így elkerülhetetlen, hogy kicsit erről is beszéljek.
Mindezzel két célom is van: az egyik, hogy rávilágítsak arra, hogy nem kell parázni egy kis átalakítástól, újítástól mert kreativitással és kézügyességgel, vagy pedig egy kis külső segítséggel nem kell feltétlen vagyonokat költeni, ha szeretnéd szebbé varázsolni az otthonodat. A másik célom pedig ezzel a bejegyzéssel, hogy felhívjam a figyelmet a fenntarthatóságra. Fontosnak tartom, hogy óvjuk a környezetünket és ha lehet, minél kevesebb szemetet termeljünk. Ennek az egyik módja, amivel te is könnyedén hozzájárulhatsz a környezetvédelemhez, ha meglévő, régi bútort újítasz fel.
Mindig is tetszettek azok az enteriőrök, ahol az étkezőszék mind másmilyen, régi darab. Ezek a formák amúgy is újra és újra divatban jönnek/vannak, szóval éppenséggel a frissen gyártott verzió is beszerezhető. Én viszont az előbb említett okokból a felújítás mellett döntöttem. Hamar találtam is az egyik adós-vevős oldalon két egyforma, jó állapotú, tetszős széket. Az elképzelés az volt, hogy feketére festem őket, mivel az apróbb dolgokat, mint pl lámpa, asztalláb, csaptelep stb. feketében álmodtam meg, kicsit ráerősítve ezzel az indusztriális irányra.
Ahogy már írtam korábban, szerencsére manapság már olyan szuper festékek kaphatók, amik nem igényelnek előmunkát. Azaz nem kell festés előtt csiszolni és alapozni, hanem a felület alapos megtisztítása után felvihető a festék. Persze ilyenkor figyelembe kell venni, hogy milyen maga a felület, amit le fogsz festeni. Ha nem fa, hanem bútorlap, vagy pedig fa, de erősen felületkezelt (festék vagy lakk vagy mindkettő van rajta), akkor a csiszolás azért eléggé ajánlott. Az újdonsült székeimről sok helyen lekopott már a lakk, de jobbnak láttam, ha megcsiszolom, egységessé téve így a felületet. Ezután pedig csak átkentem egy no name, fekete zománcfestékkel.
Le kellett vadásznom még két másik széket, ami ugyancsak gyorsan ment. Ezekkel nem is volt teendőm, mert bár egy másik szék kapcsán írtam rá az eladóra, kiderült, hogy a kiszemeltemből van neki két egyforma fekete is, így azokkal már nem volt semmi dolgom.
Étkezőasztal gyártás a nulláról
Említettem már, hogy a konyhát és étkezőt kicsit indusztriális, kicsit rusztikus, mégis modern kivitelben képzeltem el. Szerettem volna, ha a természetes fa több helyen is megjelenik. Nagyon tetszenek a mostanság menő fa asztalok fekete vas vagy acél lábbal, de sajnos, ami igazi fából készül, nem pedig bútorlapból, azt horror összegekért vesztegetik. Így is szinte a nulláról kellett berendezni a lakást, mert az albérletben nem nagyon voltak saját bútoraink, ezért ahol lehetett próbáltam költséghatékony megoldásokat keresni. Így pattant ki a párom fejéből, hogy mi lenne ha megpróbálnánk mi elkészíteni pár bútort!
Óriási szerencsénk volt, mert szüleinél épp akadt elfekvőben jó pár nyárfa szelet, amiből végül az összes DIY fa cucc készült a lakásba. Voltak köztük gyönyörű, girbe-gurba szélű lapok is, amikre rögtön lecsaptam, mert lelki szemeim előtt láttam, hogy belőlük lesz az asztal széle. Kiválogattuk a szeleteket, összeírtam a méreteket és már mentek is az asztaloshoz, aki asztallapot varázsolt belőlük. Direkt kértem, hogy a szeletek ne legyenek teljesen összepasszintva, hanem az illesztéseknél legyen pár milliméter hézag, “rádolgozva” ezzel is a rusztikus hatásra.
Amint elkészült, hozzá is láttunk a nagy, családi barkácsoláshoz: az asztallábnak szánt, ugyancsak elfekvőben lévő vasrudakat apósom összeheggesztette, párom feketére festette. Addig kicsit megcsiszoltam a fát, átkentem lenolajjal, majd száradás után matt lakkal. Azért lenolajra esett a választás, hogy legyen egy kis színe a fának, de úgy, hogy az erezete legyen a hangsúlyos.
Itt viszont, mint utólag kiderült, hibáztam egy kicsit. Használat közben elég hamar feltűnt, hogy bár meg lett csiszolva a fa, iszonyat érdes a felülete. Utólag derült ki, hogy ennek az az oka, hogy az olajozás után 2-3 hetet várni kellett volna a lakkozással, mert ennyi idő kell, hogy a fa teljesen beszívja az olajat. Szerencsére ez könnyedén orvosolható: elég visszacsiszolni a felületet, újból átkenni lenolajjal, majd kb 3 hét múlva lelakkozni. Amint az időjárás lehetővé teszi és nem fagyunk kockára kint, meg is ejtjük a javítást.
Ezzel az étkező nagyobb volumenű dolgai készen is, a következő bejegyzésben jövök a dekorálós ötletekkel és azok megvalósításával! Addig is egy kis szemezgetni való a képekből ITT.
Ha nem szeretnél lemaradni a folytatásról, kövess Facebookon és Instagramon!