Ősszel a lakásunk bekerült egy lakberendezési magazinba, ami lakberendezőként óriási sikerélmény. Ezen felbátorodva belevágtam ebbe a bejegyzés sorozatba, ahol mesélek kicsit arról, hogy mi miért lett olyan amilyen. Ha kíváncsi vagy az előző részekre, azonos címen ITT tudod visszaolvasni kis lakásunk alakulásának történeteit.
Ezzel a résszel véget ér az amerikai konyhás nappali (elég hosszúra sikerült) bemutatása. Utána becsszó mutatom végre a lakás többi részét is! Előtte viszont megmutatom nektek milyen kis olvasósarkot álmodtam meg és hogyan készült annak egyik fő attrakciója: a patika szekrény.
Esztétika és funkció egyesülése
A téglafalról sztoriztam már az étkező kapcsán és azt is említettem, hogy óriási szerencsénk volt a tulajjal, mert amikor pár éve felújította a lakást, az aránytalanul nagy nappaliból levágott egy kis részt és gardróbot csináltatott belőle. Ez azért jött jól nekünk is, mert a másik két szoba pici és bár elég nagy selejtezést tartottam költözés előtt, így is nehézkesen tudtuk volna megoldani a tárolást. Néztünk a szomszédos lépcsőházban azonos méretű és elrendezésű lakást, ami nem volt felújítva és mi is a nappaliból leválasztott gardróbban gondolkodtunk volna. Ez a megoldás amúgy kisebb helyiségekben is szuperül tud működni, csak meg kell találni a megfelelő helyét. Így nem lesz telezsúfolva a szoba bútorokkal, ami eléggé el tudja nehezíteni a teret. Szóval így keletkezett ez a kis beugró rész, ahol a gardrób nappali felőli része szuper könyvespolcként funkcionál.
Az eredetileg krémszínű falaknak a sötétbarnára festett, gipszkarton falba épített polcos fülkékkel adtak kontrasztos hatást. A mi szín preferenciánk teljesen más volt és kicsit oldani akartam ezt az árnyalatbéli kontrasztot, ezért a fehér falak mellé világos szürke falfülkék kerültek.
Az ördög a részletekben rejlik
A nagy, íves állólámpa már az albiban is megvolt, és mindenképp helyet kellett neki keríteni, ami így egyből adta is magát. A függönysínt, ami annak idején méretre ide készült, megvettük a tulajtól. Nekem külön tetszett ez a lapfüggönyös verzió, mert nem egy szokványos megoldás. A kékes szürke szőnyeg miatt a sötétítő színvilága már adott volt, háromszög mintája miatt viszont valami visszafogottabb mintájú függönyt képzeltem el. A téglafal mellett a betonfal is iszonyat tetszik, de ez a szerelem később jött, ezért maradt az első, téglás elgondolás. Így aztán egyből belehabarodtam ebbe a betonfal tónust idéző függönybe.
Régi, retro fotelek újjászületése
A két fotelnek is története, vagyis inkább történelme van: amikor kicsi voltam otthon a dolgozószobában volt a helyük, teljesen más külsővel.
Akkoriban fekete műbőr borításuk volt, ami hamar megadta magát, aztán hamarosan ki is ment a divatból, így felkerültek a padlásra. Anya mindig mindent kiselejtezett (volna), Apa viszont gyűjtögető volt, semmit sem lehetett kidobni. Ez volt a fotelek szerencséje! Később, amikor kb. a huszas éveim elején Anya csinált egy nagyon nagy lomtalanítást, akkor meg én mondtam, hogy öri-hari ha kidobja őket. Tetszett a forma, gondoltam tuti visszajön hamarosan a divatba ez a fazon és milyen szuperül mutatnak majd egyszer a saját lakásomban. Anya hősiesen őrizgette őket, költözéskor is kénytelen volt magával cipelni. Aztán mikor meglett a lakás, rögtön tudtam, hogy ebben a kis olvasósarokban lesz a helyük!
Addigra már megvolt a szín és stílus koncepció, így már csak valami pofás bútorszövetet kellett választani. Amikor kész lett még Anya is elismerően bólogatott, pedig világ életében szívből utálta ezeket a szerencsétlen foteleket, és a kék színt is! Hát ez a kis kagylófotelek új életének története.
Konklúzió
A tanulság pedig az, hogy nincs új a nap alatt! Vagyis persze folyamatosan jönnek az új technológiák, új anyagok, de formavilág és stílus tekintetében a tervezők sokszor nyúlnak vissza a régebbi elemekhez. Időről időre visszatér a régebbi korok divatja. Ezért ha van olyan bútorod, berendezési tárgyad, dekor cuccod, ami kopottas vagy jelenleg nem nevezhető épp dizájnosnak, nem kell feltétlen a kövi lomtalanításnál a kupac tetejére vetni! Pár év múlva lehet, hogy épp a lakás éke lesz kisebb tatarozás után vagy épp eredeti valójában! Tudom, hogy főleg kis lakásban nehéz a tárolást megoldani és nem is azt mondom, hogy őrizgess minden szemetet. Csak hogy kicsit gondolj előre és arra is, hogy mennyi “felesleges” szemetet termelünk és hogy hogyan lehetne kisebbre venni azt a bizonyos ökológiai lábnyomot.
A bevezetőben picit elhamarkodott kijelentést volt az, hogy befejeztem a nappalit. A patika szekrényes sztorival elég hosszú lett volna a bejegyzés, meg végül arra jutottam, hogy az megér egy külön misét. Szóval legközelebb erről olvashatsz majd.
Addig is kövess Facebook-on és Instagram-on, hogy ne maradj le a folytatásról!
A lakásról készült összes képet pedig ITT tudod megnézni.