Kicsit eltűntem az utóbbi időben, de most újult erővel (vagy valami olyasmi) folytatom, ahol abbahagytam kis lakásunk átalakulásának történetét. És tudom, eléggé elhúztam a dolgot… De kitartás, már csak az a 2 helyiség van hátra, amik legkésőbb öltötték fel jelenlegi formájukat. Most a gardróbról fogok mesélni kicsit.
Abban a rettenetesen szerencsés helyzetben voltunk, hogy a hölgy, akitől vettük a lakást, csinin felújította jó pár éve és az óriás nappaliból lecsípett egy kis ‘szeletet’ gardróbnak. Azért is örültem ennek nagyon-nagyon (azon kívül, hogy melyik nő ne örülne egy gardróbnak), mert pár lépcsőházzal arrébb néztünk egy ugyanilyen elrendezésű, felújítandó lakást, ahol meg is állapítottam magamban, hogy a nappaliban simán elférne egy gardróbszoba is. Erre tessék, itt meg is valósult! Szóval egy gonddal kevesebb volt felújításkor és itt helyet találtam a szárítógépnek is.
Így készült a rusztikus, lebegő, handmade lámpa
Először is a lámpa kérdést kellett megoldani: ideiglenesen a tulajtól megörökölt lámpát használtuk, de egyértelmű volt, hogy idővel a megálmodott stílushoz passzolóra lesz cserélve. Mivel nincs természetes fény a kis helyiségben, muszáj volt erős fényt ‘csiholnunk’, hiszen reggelente itt készülődök. (Bár azóta ez inkább már múlt idő,…) Minden esetre nagyobb, több égős, szerteágazó megoldásban gondolkodtam.
A házi gyártású lámpáink kitalálásában a páromnak is nagy szerepe volt, a kivitelezésüket pedig teljesen ő csinálta (arany ember!!!). Maradt még abból a girbe-burba szélű farönkből, amiből az étkezőasztal lapja is készült (Blog), így kiötlöttük, hogy a gardrób lámpa is készüljön ebből. Ugyanaz a stílus, csak más formában, így megmarad az összhang a lakás egészével, de mégsem lesz unalmasan ismétlődő.
Az emberem méretre vágta, alaposan lecsiszolta és kifúrta a körték helyét. Utána jöhetett a lenolaj színezés gyanánt, majd száradás után egy kis lakk. És kész is: relatíve egyszerű és egyedi! A felszerelés már kicsit nehézkesebben ment, mert súlya igencsak van. A legfelső polcok pakolhatósága miatt nem lóghatott nagyon le, így nehezen lehetett hozzáférni és tartani is, de végül csak megbirkóztunk a feladattal.
Faldekorálás egyszerűen
Alapjáraton egy gardróbnál az ember annyira nem gondolkodik a dekoráláson, hiszen ott inkább a funkció a lényeg. Mégis, beköltözés után egyre inkább csípte a szememet, hogy milyen kis kopár a helyiség. Óriási dolgokban nem gondolkodtam, de szerettem volna az üres falrészt a tükör körül kicsit felturbózni. Nézegettem egy darabig, amikor bevillant, hogy régebben, talán egy étteremben láttam dzsungeles festést a falon és hogy milyen menő volt. Érdekes dolog, hogy az ember akaratlanul is mennyit tud inspirálódni, igazából folyamatosan és bárhol. Ez a dzsungel minta meg ugye felbukkan a hálóban, kicsit a fürdőben és az erkélyen is, így nem is gondolkodtam rajta sokáig.
A megvalósításhoz segítség kellett, mert bár pálcika embernél többet tudok rajzolni, de azért nem mondanám magamat egy Picassonak… Így meg se fordult a fejemben, hogy mi pingálgassunk valamit a falra, mert tartok tőle, újból hívhattam volna a festőket… Szerencsére egyből tudtam kihez forduljak: hát van nekem egy Ágim! Lakber képzésen ismertem meg, egyébként grafikus és iszonyat jól rajzol (szóval nem sz..rral gurigázik)! Ő csinálta az étkezőnkbe a krétás feliratot is, ha még emlékeztek (Blog). És szerencsére kapható volt a dologra. Csak nagyjából találtam ki, hogy mit szeretnék, keresgéltem mintákat, rövid inspirációs szövegeket, tipókat. Úgy voltam vele, hogy a többit majd együtt összerakjuk, mert tudtam bármit is művel ez a csaj, az baromi jól fog kinézni!
Ági először zsírpapírra rajzolta fel a mintát és azt akarta átrajzolni, viszont elég halvány lett, szóval nem mentünk vele sokra. Így fogta magát és elkezdte felrajzolni a falra ceruzával. Istenem, de szeretnék tudni így rajzolni… Gyorsan fel is került a teljes minta és el tudtuk kezdeni kiszínezni.
Előtte persze ki kellett keverni a színeket. A festék mennyiséggel mondjuk meglehetősen elszámoltam magam, vagyis túlságosan is biztosra akartam menni, hogy elég legyen és jó nagy kiszereléseket vettem. Közben elég lett volna kb a legminibb is, mert mint megtudtam menet közben, az akril festéket vízzel kell hígítani. Az árnyalatokkal is hasonlóan jártam: vettem vagy 4-5 zöldet, mutattam Áginak színmintákat, hogy kb milyen árnyalatokat tudnék elképzelni, ő meg pikk-pakk kikeverte őket kb 2 féle zöldből. Hát mindig tanul valamit az ember.
Két, relatíve kisebb mintáról volt szó, mégis sok időt vett azért igénybe a megtervezés, rajzolás, színkeverés. Így nem úsztam meg és be lettem fogva én is, hogy fessek. Az ovis szintet, miszerint ne menjek ki a vonalból, persze nem sikerült megugrani… Elég hamar láttam, hogy jó, hogy nem egyedül estem neki ennek az egésznek, mert abban nem lett volna köszönet… Se művésziesség… Vannak dolgok, amiket tényleg jobb a profikra bízni, na ez pont egy ilyen. De a pingálmányom annyira elég volt, hogy legyen egy alap, amit aztán Ági szépen kipofozott: mivel szerettem volna fekete körvonallal karakteresebbé tenni és hogy a levelekben több zöld is megjelenjen, így tényleg nem volt gond a bénázásommal. Ez a pálmás szórakozás két fős, durván másfél napnyi meló volt, szóval ha hasonlóban gondolkodtok, jobb ha rászánjátok az egész hétvégét.
Az i-re a pont
Itt még mindig nem volt vége az agymenésnek! Bár a gardróbban volt sok vállfás rész, hiányoltunk plusz akasztókat, ahova pl. táskát tudunk felakasztani, vagy olyan ruhát szárítani vállfán, amit nem merünk bedobni a szárítóba. Így utolsó simításként, és hogy innen se hiányozzon a rusztikus/indusztriális hatás, vascsövekből építettünk tekervényes fogast a tükör és a pálmás képek köré.
Sajnos erről a folyamatról nem készült dokumentáció, mert akkor még meg sem fordult a fejemben, hogy ilyenekről fogok egyszer írogatni. (A pálmás rajzolásról is csak poénból csinált a párom néhány lesifotót). Szóval illusztráció nélkül, a lépések a következők voltak: tervező programban méretarányosan megterveztem hogy is nézzen ki, merre és hogyan tekeregjen, hogy lássuk milyen hosszú csövek fognak kelleni. A meglévő vascsöveket (éljen az újrahasznosítás!!!) csiszolással és oldószerrel rozsdátlanítottuk és beszereztük a hiányzó tartozékokat, mint pl. a könyökök és a tartók. Az emberem menetet vágott a csövekbe és végezetül lefújtuk a kiválasztott színre, hogy egységes legyen. Leírva nem tűnik vészesnek meg nagy melónak, de a látszat csal: a csiszolás és a menet vágás kőkemény fizikai munka és összességében ráment egy teljes hétvégénk csak a ‘csöves projektre’. De megérte, mi imádjuk a végeredményt!
Utoljára maradt a dolgozószoba, erről fogok mesélni legközelebb. Elöljáróban annyit, hogy itt is dekor festés áll majd a középpontban, de teljesen más jellegű, mint ez a gardróbos.
Addig is, ha felújítás előtt álltok, vagy csak egy kis csinosítást igényel a lakás és segítségre lenne szükségetek, keressetek emailben.
Ha nem szeretnétek lemaradni az újdonságokról, kövessetek Facebook-on és Instagram-on! Ha kíváncsiak vagytok ez előzményekre, a blog-on Jóból még jobbat címmel találjatok a lakás többi részéről szóló irományokat.
Ha pedig szeretnétek valamilyen szuper mintát a falra, keressétek Szepesi Ágit.