Az előző részben elhamarkodottan kijelentettem, hogy ezennel “kivégzem” az amerikai konyhás nappalink bemutatását és a lakás többi része következik, de végül a tervezettnél terjedelmesebbre sikerült a bejegyzés. (Az előzőeket azonos címen ITT tudod visszaolvasni). Így most elmesélem a nappali egyik legmeghatározóbb elemének a történetét, vagyis hogy hogyan készítettünk egy -azaz
Ősszel a lakásunk bekerült egy lakberendezési magazinba, ami lakberendezőként óriási sikerélmény. Ezen felbátorodva belevágtam ebbe a bejegyzés sorozatba, ahol mesélek kicsit arról, hogy mi miért lett olyan amilyen. Ha kíváncsi vagy az előző részekre, azonos címen ITT tudod visszaolvasni kis lakásunk alakulásának történeteit. Ezzel a résszel véget ér az amerikai
Kicsit el voltam tűnve az utóbbi időben, de most újult erővel folytatom, ahol abbahagytam: a nappalival. Az előző bejegyzésekben részletesen meséltem arról, mik voltak a szempontjaink a lakásvásárláskor, milyen koncepció alakult ki a fejemben, hogyan újult meg a konyha kisebb, de annál látványosabb változtatásokkal. Milyen tapasztalatokat szűrtem le a téglafal
Ahogy már megszokhattátok tőlem, ezen a címen folytatom kis lakásunk bemutatását. Legutóbb az étkező saját készítésű, indusztriális bútorainak mikéntjéről írtam, előtte pedig… Előtte már sok mindenről írtam… Szóval ha kíváncsi vagy, hogyan alakul egy lakberendező saját lakásának berendezése, ITT találod az előző bejegyzéseket. Ebben a részben az apró finomságokra fogok
Ebben a bejegyzés sorozatban a saját otthonomat mutatom be nektek. Az ötlet onnan jött, hogy a lakás ősszel Otthon és Kert magazin címlapjára került. Így arra gondoltam érdekes téma lehet, hogy milyen is a suszter cipője. Az előző részekben írtam arról, mi volt a kiindulópont, a szempontok, mi adta az